9. fejezet

Titkok

Jiyong szemszöge…

--Azért van ráírva ez a szó, mert amikor – olyan nehezemre esett elmondani a múltkori incidens után, ezért még húzni akartam az időt – Na szóval azért mert.. Ezt nehéz elmondani – húztam az agyát.

-Naaaa – sipákolta egy 3 éves kislány hangján.- Tudni akarom – mondta, s hátradőlt a párnájára.

- Na nem húzom az időt. Azért van ráírva, mert – úgy csillogott a szeme, mint ha az éjszaka sötétségében csak két csillag lenne, s azok a szemei lennének. – Azt hitted, mi? – mondtam, s közel hajoltam arcához. Orrunk hegye összeért, a haja lágyan az arcomhoz simult. Féltem. Még mindig. Féltem az érzéseimtől, de leginkább attól féltem, hogy ő mit érez. Egyszer már bevallottam mit érzek, de akkor sem voltam rá hatással.

-Kwon Jiyong! – zökkentett ki a gondolatmenetemből Noona. – Mond már.- kérlelte.

- Még nem jött el az ideje. De megígérem, hogy elfogom mondani. – mondtam, s megpróbáltam elterelni a szót.  

- Hát..- bámulta a plafont- Legyen. De nem úszod meg!. – mondta, s nevetett. Ebben a pillanatban csengettek. – Jövök- kiáltotta el magát ____ Elfeledkezve a lábáról.- Vagyis megy- nevetett még jobban.

- Szia.- Köszönt rám Choi.

-Viszlát!- zártam volna be az ajtót, amikor odatette a lábát.- Beszélhetnék ____-val? –Kérdezte, s egyre beljebb jött.

- Fáradt. – mondtam egyszerűen.

-Gyere csak.- állt Noona az ajtóban, és erősen szorította az ajtókilincset.-Jiyong Kettesben hagynál minket?- nézett rám. Nem akartam őket egyedül hagyni. Kinyitottam az ajtót, és kirohantam az épületből.  Bepattantam a kocsimba, és nem tudtam hová, csak hajtottam. Talán csak körbe körbe furikáztam a városon, de nem tudtam mit tenni.

Te szemszöged….

Amikor Jiyong kiviharzott a helyiségből, látszott rajta, hogy mérges. Volt egy pár tippem miért, de nem tudtam kiválasztani ezek közül, azt amelyik valóságos lenne.

-Mi történt?- Láttam Choi arcán, hogy megijedt.

-Kiment a bokám. Egy hónapig gipszben lesz a lábam. – vetettem egy pillantást az arcára, majd elindultam az ágyam felé.

- Ez a férfi kicsoda? Miért van itt mindig? Vagy csak mindig akkor jövök, amikor ő is?- kérdezte, s leült az ágyam szélére.

- Egy barátom. Nagyon sokat segít, ápol, s vigyáz rám.- mondtam, s közben értékeltem át, mi mindent meg nem tesz értem.

-Rendben. – mondta, s megszólalt a telefonja. –Rendben. Viszlát.- csak ennyit hallottam. –Sajnálom, most mennem kell, majd még beszélünk. Szia.- ezzel nyomott egy puszit az arcomra, s elindult a kijárat felé.

-Várj.- mondtam, s felültem az ágyban. – Kikísérlek.- mondtam, s megpróbáltam felállni. Choi megindul előre, mit sem törődve velem. Ekkor megbotlottam a szőnyegben, s ráborultam az éjjeliszekrényre. Összetört a váza, a szilánkok kivágták az oldalam és a karom. A víz eláztatta az összes ruhámat. –Áúúúú- szisszentem fel, mire Choi hátranézett. Rám nézett, majd próbált felállítani ,de intettem, hogy haggyon.

– Most mit tegyünk?- nézett rám kétségbeesett arccal.

-Hívd fel Jiyongot kérlek.- mondtam, s a mobilom nyújtottam felé.

-Kinyomta.- jött az egyszerű válasz. Ekkor Jiyong berohant a szobába, s amint meglátott engem, odasietett.

-Minden rendben?- Nézett a véres fehér felsőmre.

-Igen. Ne aggódj.- mondtam de ekkor már nem volt mellettem.

- Te  idióta!- ordított Choira. – Miért nem figyeltél rá? Nem vagy normális! Ezért nem akartalak titeket itt hagyni!

- Nem az én hibám. Nem tud vigyázni magára- mutatott rám.

- Mond te tényleg ilyen hülye vagy? Ki sem kelhetne az ágyból. – Orditott Jiyong, s nem akart megnyugodni. – Jobb ha most el mész, mielőtt nem csak ordítani fogok.

- Nem fogok elmenni. Segíteni akarok. – mondta Choi, s már a szemei tűzet hánytak.

-Na idefigyelj. Takarodj- kiabálta Jiyong, s meglökte Choit az ajtó felé.- Viszlát.- Ököllel orrba nyomta Choit, aki nem hagyta magát. Nekilökte Jiyongot a falnak.

-Állj! – Kiáltottam el magam, de semmi reakció. Halkan sírni kezdtem, a látvány miatt. Mind a ketten már véresek voltak, s én még jobban.   Mind ketten felém fodultak, és………………

________________________________________________________________

Remélem tetszett ez a rész, véleményeket ne hagytátok le.^^