8. Fejezet

Az idegen  

Jiyong szemszöge…

 Ezt nem hiszem el. Ott állt az ajtóban az az ember, aki tegnap a parkban Noona kezét fogta. Mit keres itt? Mire végigfutott az agyamon ez a gondolat, a számomr  idegen ember eltűnt.

-Choi! Choi! Várj… Kérlek- potyogtak ____ szeméből a sós cseppek. – Ké-Kérlek!- akadozott a hangja.

-Sssshhh. Ne sírj- húztam magamhoz. Vártam, hogy megnyugodjon. Nem lenne szerencsés letámadni a kérdéseimmel.

-Ki volt ő? – kérdeztem tőle pár perc elteltével, amikor már kezdett megnyugodni.

- A ba- barátom..- szakadtak fel belőle újabb könycseppek.- Ebben a pillanatban teljesen átfutott rajtam minden borzalmas érzés.. Hogy miért velem történik ez?? Próbáltam én is megnyugodni, hiszen most Noonának szüksége van rám.

- Évekig nem láttam, körülbelül a gimnázium óta. Már kiskorunk óta elválaszthatatlan barátok vagyunk. Mindketten április 2.-án születtünk egy év különbséggel. Ő most volt 23 én pedig..

-22 – fejeztem be helyette a mondatot.

-Igen- mondta, majd egy enyhe mosoly ült ki az arcára.

-Olyan mint ha testvérek lennénk.-  mondta, majd a nyakába babrált.-Amikor hat éves voltam akkor kaptam ezt tőle...Neki is hasonló van.- kihúzta a pólója alól a medált, és a kezembe nyomta. Olyan, mintha a puzzle egy darabjára lenne. Láthatóan azóta hordja, mivel eléggé elkopott.

-Köszönöm- nézett mélyen a szemembe.

-Mit is beszéltünk? – Tettem álla alá a kezem, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Öhhm tényleg.- derült ki az arca. Mélyen a szemébe néztem, amitől elpirult. Ezt jó jelnek vettem.

- Segítenél visszamenni a szobámba?- szólalt meg 5 perc néma csend után.

-Persze- állítottam fel. Lassan botorkált előttem, és hogy még többet lássam mosolyogni, felkaptam az ölembe és bevittem a szobába.

 Te szemszöged..

Miért?? Miért? Miért? El kellett volna mondanom nekem is, hogy mit érzek iránta, de nem mertem. Már megint újrajátszódik a történet. Felkapott az ölébe és rohan befelé velem a hálóba. Amikor szinte beestünk az ajtón óvatosan lerakott az ágyra. Közben nyakába kapaszkodtam. Mélyen beszippantottam illatát. Hiába nem fürdött tegnap, a parfüm illata halványan érzett rajta. Ahogy az ablakon bejövő rész megcsapta az arcomat, rögtön észbe kaptam és kiszedtem karjaimat Jiyong nyakából.

-Megkérhetnélek valamire?- néztem rá, s közben éppen a cipzáras felsőjét vette le. Miért őrjít meg folyton? Összeborzolta a haját, de még így is tökéletes volt.

-Persze.- dobta le a felsőjét az ágyam melletti székre.- Mit szeretnél?- fonta össze mellkasa előtt a kezét.

- Én csak azt szeretném, hogyha itt maradnál velem. Igazad van, tényleg szükségem van rád, hiszen egyedül te tudsz nekem segíteni. – ültem fel az ágyban, hogy a szekrényemben lévő karkötőmért nyúljak.

-Ugye-ugye- nevetett rám, s közben azt leste mit csinálok. Az ékszeres dobozért nyúltam, majd kivettem belőle egy még kisebb dobozt. Ezt kaptam tőle születésnapomra.

- Miért van ráírva, hogy köszönöm? – néztem rá csodálkozó arccal.

- Majd egyszer megtudod, ha itt lesz az ideje. – mondta, s közben az ablakon bámult kifelé.

- Mindig ezt mondod.- vágtam be a durcit, s a fejem búbjáig magamra húztam a takarót.

-Yaaa. – nevette el magát, s lehúzta rólam a takarót. – Olyan szép vagy- mondta s egy puszit nyomott a fejem búbjára. Biztosan elpirultam, mert elkezdett mosolyogni.

-Mit nevetsz?- vontam kérdőre, s a kezemet szinte kihajítottam a paplan alól.

-Semmi semmi- mondta, s még jobban feltört belőle a nevetés.

- De kérlek mond már el!- néztem rá kiskutya szemekkel.

- Ugyan mit? –játszotta az értetlent.

-Jiyong- szóltam rá- Tudod miről van szó.- mondtam, s játékosan beleütöttem a vállába.

-Nem tudom, tényleg.- nézett rám, de nem bírta tovább, ismét kitört belőle a nevetés.

- Miért van ráírva a karkötőre, hogy köszönöm?

- Tényleg tudni akarod?- nézett rám, s egyből abbahagyta a nevetést.

-Nem, csak úgy kérdezgetem azért, hogy nem mond el. Hát persze, hogy tudni akarom.

- Azért van ráírva ez a szó, mert amikor……….

_________________________________________________________________

Remélem tetszeni fog ez a rész, sajnálom, hogy eddig nem nagyon hoztam.:( De ezután másképp lesz.^^