7. Fejezet

Köszönöm

 Jiyong szemszöge..

-Akkor kérsz valamit inni Noona?- esett ki a számon. Nem tudom honnan jött ez a Noona, olyan jól esett kimondani.

-Noona?- nézett rám csodálkozó arccal – Mi ez a név?

-Becenév. Nem hívhatlak így? – néztem rá aranyosan.

-De. – mosolygott rám.

-Nagyon fáj a lábad?- néztem a fehér gipsztől virító bokájára.

-Már nem annyira, és köszönöm a segítséged.. Szóval mindent..- szemeivel a földet bámulta.

-Ez semmiség, most a következő egy hónapban rád kell vigyáznom.- néztem rá, és reméltem nem akar még mindig elküldeni.

-De Jiyong.. Hiszen van munkád és magánéleted is..- nézett rám fáradtan.

-A  magánéletem most te vagy..- néztem körben a szobában – De most aludj, mert kimerült vagy..- Rögtön beugorott a kép amit láttam.. Noona…Az a férfi.. a kezeik.. próbáltam elhessegetni a gondolatokat. Elhatároztam, hogy én fogom meghódítani Noona-t és nem az a férfi.. Nem veheti el tőlem.. Nem engedem! Amíg ezen gondolkodtam ____ szemei lecsukódtam és elaludt.. Annyira gyönyörű volt akkor is amikor aludt.

Reggel…

Te szemszöged..

Amint reggel kinyitottam a szememet, egy alakot láttam magam mellett.. nem láttam tisztán.. De amikor beugrott a tegnap este, már emlékeztem.. Itt ült az ágyam mellet? A könyöke a térdén volt és az tartotta a fejét.

-Jó reggelt. – nézett rám fáradtan.

-Te egész éjjel fent voltál?-vontam kérdőre.

-Háth öhhm.. nem.. aludtam is.. egy keveset..-

-Na Jiyong, most te szépen hazamész, és kialszod magad. Én pedig kimegyek a konyhába, és csinálok valami reggelit.- mondtam neki, és közbe felültem az ágyban.

-Nem megyek sehova. Mondtam, nem hagylak egyedül.

-Akkor pedig itt fogsz aludni. Most.- mondtam neki, majd próbáltam felállni de nem sikerült.

-Had segítsek-pattant fel, majd rátámaszkodtam és a segítségével kijutottam a konyhába, és leültem az egyik székre.

-Köszönöm.- szememmel a földet pásztáztam.

-Most egy hónapi ezt fogod hajtogatni?-kacsintott rám, majd leült ő is az egyik székre.

-Kérsz valamit inni?- kérdeztem tőle, majd ismét próbáltam felállni.

-Majd én.-felpattant és a konyhaszekrényből kivett két poharat.- merre találok innivalót? Várj, megkeresem. Mint azt a macit nálam. Emlékszel még? –nézett rám, s közbe a hűtőben matatott.

Igen.- mondtam majd szemem elé került azaz este.- Legalul keresd- mondtam, mert láttam, hogy nem találja, amit szeretne.

-Meg is van.- töltött két pohár innivalót, majd odahozta.- Tessék.- mondta, majd belekortyolt az italába.

 -Köszö..- mondtam volna amikor közbeszólt:

-Nem megbeszéltük? Nem kell mindent köszöngetned. Itt leszek veled, amíg csak kell, nem hagylak magadra. Vigyázni fogok rád, mivel magadat nem vagy most képes ellátni. Az orvos pedig azt mondta, nem kellhetsz ki az ágyból, még is itt ülsz. Nem lesz ez így jó.- nézett rám nevetve- bent fogsz feküdni az ágyban, s majd én mindent hozok neked. – Mondta majd felállt és elmosta a két poharat. Amint ezt megláttam nem hittem a szememnek. Férfi és mosogat? Sohasem láttam még férfi mosogatni.  Míg ezen gondolkodtam, készen is volt. Leült mellém, és közelebb húzta a széket. Mélyen a szemembe nézett, majd közeledd felém.. Összeért az ajkunk.. Ekkor kopogás és csengetés nélkül benyitott valaki az ajtón. Egy pillanatra szinte megbénultam az ijedségtől.. ….

 ________________________________________________________________

Remélem tetszeni fog, sajnos mostanában nem tudok gyakran írni ,mert készülök a felvételire.. De próbálok hetente 2 fejezetet hozni. Véleményeket ne feledjétek.^^