2013. január 5., szombat


5. Fejezet

Vallomás

Jiyong szemszöge…
Nem tudod elképzelni, hogy mióta ismerlek, mennyire vonzódom hozzád. Amikor 3 hónapja megláttalak a cégnél, éreztem, hogy te más vagy. Ahogyan teltek az együtt töltök órák száma, még jobban megkedveltelek. Nem tudtam pontosan, hogy mit érzek irántad, eddig. Amikor egy hónapja meghívtál a házavató bulidra, nagyon megörültem. De amikor ott voltam, levegőnek néztél. Ekkor összezavarodtam, de megpróbáltam erős maradni. Próbáltam mást szeretni, és elfelejteni, de nem ment.   Olyan sokszor elképzeltem, hogy a jövőben már te is mellettem leszel. Remélem egyszer az életben is a társam leszel, nem csak a munkában.  Szóval – akadt el a hangom egy másodpercre- szeretlek. Most mit tettem? Szerelmet vallottam neki?Mit gondolat? És ha ő nem agy érez?  Miért minden ilyen bonyolult?
Te szemszöged…
Most szerelmet vallott nekem? Ez lesokkolt. Most mondjam el neki, hogy én mit érzek? Nem. Nekem ez nem megy. Olyan édesen nézett rám, de én annyira zavarba estem, hogy nem tudtam mit teyek.
-Mit gondolsz?- törte meg a csendet.
-Nem tudok mit mondani. Legjobb lesz ha hazamegyek. – mondtam halkan, de mire leesett volna neki mit mondtam megindultam az ajtó felé. Felhúztam a topánkámat, a pulcsit a nyakamba tettem és megragadtam a kilincset. Ekkor egy kéz kapott utánam.
- Sajnálom, ha összezavartalak. – mondta padlót bámulva. Megfogtam az állát, és megemeltem egy kicsit, hogy a szemébe nézhessek.
- Időre van szükségem.-  megfordultam és elindultam lefelé a lépcsőn. Egész úton azon gondolkoztam, miért nem mondtam el neki mit érzek? Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki.
-Igen? – rejtett szám volt, így nem tudtam, kivel beszélek.
-Én vagyok.
- Áhh Choi.-ismertem fel a hangját – Mi ügyben hívtál?
-Szeretnék veled találkozni.
-Rendben mikor? Kérdeztem vigyorogva az utcán. Úgy nézhettem ki mint egy abnormális, de nem érdekelt.
- Szombat 10 óra? – ekkor eszembe jutott Jiyong és az ismeretlen találkozója. A fagyizó előtt. Csak oda nem akartam menni.
- Legyen. Hol?
-Fagyizó? – ilyen nincs.. Néztem magamon körbe.
- Jajj ne. Legyen inkább a park. Ott csend van és nyugalom. – tereltem a szót.
- Oké. Akkor Szombaton. Szia.
-Szia.- kinyomtam a telefont és felballagtam a lakásomba. Leültem a televízió elé, de semmi értelmeset nem adtak benne, ezért jobbnak láttam ha lefekszem. Lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. rögtön el is aludtam.
 Jiyong szemszöge..
Már csak ez hiányzott. Összezavartam. Ez a sok probléma. Holnap még találkoznom kell Micha-val. Igen. ___-nak azt mondtam, hogy egy fiú. De nem szerettem volna, ha lerombolom az eddigi érzéseit.. Ha vannak egyáltalán irántam.. Akkor elmegyek  aludni.  Elaludtam.
Reggel...
 Úristen. 9:30 volt és én meg még sehol sem tartottam. Gyorsan elkészültem és elindultam a fagyizó felé. Amikor odaértem Micha már várt.
-Szia Micha. – öleltem meg. – Olyan régen találkoztunk.
-Szia Ji. De éppen most is mennem kell. Változott a program.
-Persze, semmi baj. - mondtam kicsit elszontyolodva.
-Tényleg sajnálom - mondta félénken. 
-Ugyan, semmi baj, majd máskor.- ezzel elindultam a park irányába. Ki kelett szellőztetnem a fejemet. Amikor odaértem sokkolt a látvány....



_________________________________________________________________
Remélem tetszett..^^ Véleményeket ne hagyjátok le.^^ 

4 megjegyzés:

  1. nekem nagyonnagyonnagyon tetszik amit eddig írtál *-* tetszik, ahogy fogalmazol, ahogy az események követik egymást, egyszóval minden tetszik :DDD ügyi vagy, türelmetlenül várom a folytatást. jah és azt is bírom, hogy mindig nagyon kíváncsivá teszel a végén, és így még inkább várom a folytatást :333 ^^

    VálaszTörlés