4. Rész

Telefon

Jiyong szemszöge…

Itt állok tőle 10 cm-re.. Nem tudom mit tegyek.. Félek..Most meg kellene, csókoljam? a szívem azt súgja.. De talán még túl korai? Áhh.. Megint belehabarodtam egy lányba, akit szinte alig ismerek. Gyors döntés kell hoznom..Még pedig most.. Ekkor felkaptam az ölembe és elkezdtem pörgetni. Szinte elfeledkezve magáról elkezdett nevetni.. Olyan édesen nevet..

Te szemszöged..

Ez most mi?? Mit fog tenni?? Meg fog csókolni?? Talán belém szeretett? Pár másodperc múlva felkapott az ölébe és elkezdett velem pörögni a nappali közepén. Nem bírtam ki nevetés nélkül. Annyira édes volt. Szerintem el is pirultam. De csak pörgetett és pörgetett. Egyszer, csak amikor megállt elvesztette az egyensúlyát és mindketten ráestünk a kanapéra. A történet megismételte magát. Csak néztük egymást. Nem mertem megszólalni, féltem mit fog tenni. Ráhajtottam fejemet a mellkasára és csak feküdtünk. Nem tudom mennyi idő lehetett, de így akartam maradni örökre.

-Boldog Születésnapot _____!- suttogta, alig hallhatóan.

Köszönöm Jiyong! Ennél szebb nem is lehetne!- csúszott ki a számon. El sem hittem mit mondtam. De válaszul csak egy jóleső hümmögést kaptam. Annyira jó volt itt lenni. Bárcsak örökké tartott volna. De a hülye fejem.. feljebb emeltem magam  és elkezdett feltápászkodni..

-Naaa… – húzott vissza  Jiyong – Ne rontsd el a pillanatot – mosolygott rám. Olyan édesen nézett.. Teljesen el voltam szállva magamtól. Jiyong  a szemembe nézett. Láttam a szemén, mennyire meg akar csókolni. Rápillantott az ajkamra, majd vissza a szemembe.. Elkezdett közeledni felém… Már csak 2 cm választotta el az ajkunkat, amikor megszólalt a telefonja. Hirtelen elfordítottam a fejemet.

- Ez nem igaz..- morgott Jiyong –Lassan feltápászkodtam róla , és felállt.

-Igen? Kiaz?- szólt bele nem túl kedvesen.

- Jajj te vagy az?- hirtelen kiderült az arca. Talán a barátnője? Egy kicsit elszontyolodtam. – Olyan régen beszéltünk.  Persze, találkozzunk. Szombaton? Oké. 10-kor a  fagyizó előtt. Szia.

- Hol is tartottunk? – mosolygott rám Jiyong .. De amikor meglátta, hogy el vagyok kenődve rögtön lehervadt a mosoly az arcáról. – Mi a baj? – tette az arcomba lógó tincset a fülem mögé.

-Semmi csak.. Nem fontos..- mondtam szomorúan. Megpróbáltam egy vigyort erőltetni az arcomra, de nem nagyon sikerült, mivel tovább faggatózott.

- De, igen is fontos! Kérlek mond el.- nézett rám aranyosan.

-Akivel…..Beszéltél…. az …. előbb…. a..- folyt le egy könnycsepp az arcomon – ba-barátnőd? – félve kérdeztem.

-De hogy is. Egyik régi barátom, aki találkozni akar velem. Fiú. – mondta mosolyogva.. Ekkor váratlan fordulat következett. Megfogta az arcom és elkezdett közeledni felém. Megcsókolt.. Hirtelen nem tudtam mi tévő legyek, de reflexszerűen átfontam nyaka körül a kezeim. Valljuk be ciki, nem ciki, ez életem első csókja. De nem bánom. Megérte várni rá. Ekkor megpróbáltam elszakadni tőle, de nem engedte.  Amikor vége lett a csóknak hirtelen elfordítottam a fejem. Zavarba jöttem. Szokásomhoz híven elkezdtem sírni… az örömtől..

-Te sírsz?- nézett rám meglepődötten.

- Igen.- mosolyodtam el- Sajnálom.. Összezavarodtam..

-El hiszem, én is.. Nem tudod elképzelni, hogy mióta ismerlek……

_________________________________________________________________

Remélem tetszett ez a rész is.:D Kicsit muszáj vagyok húzni az agyatokat^^ Véleményeket ne hagyjátok le^^