3. Fejezet

 Kutatás

-Jó reggelt! Álomszuszék!- Suttogta valaki.

-Hmm??- amint megláttam Jiyongot, kipattant a szemem. Te? Én? Hogy kerülök ide? Fogalmazódott meg bennem a sok kérdés. Ekkor hirtelen beugrott ami tegnap este történt. Az ölelés, a ,,veszekedés’’.

- Már 7 óra van. El kellene kezdenünk készülődni. – nevetett.

- Igen, akkor köszönök mindent! – megindultam az ajtó felé.

- Ugyan. Én köszönöm, nagyon jól éreztem magam. – mondta aranyosan – megismételhetnénk.

-Pe-persze. – mondtam zavartan

- Mit szólsz a péntekhez? Szombaton úgysem kell dolgoznunk. – vigyorgott.

-  Rendben. – nem tudtam hirtelen mást mondani. Mire észbe kaptam, már egy puszit nyomott az arcomra. – Mennem kell. Szia.

Rendben.  Akkor pénteken. – vigyorgott, mint a tejbe tök.

Elindultam hazafelé. Közben végig azon gondolkoztam, hogy milyen jó volt Jiyonggal ennyit beszélgetni. Olyan sok mindent megtudtam róla. Nagyon kedves és figyelmes. Nagyon remélem, hogy sokáig barátok maradunk. Amint hazaérkeztem pillanatok alatt elkészültem és szinte rohantam a munkahelyemre. Vak sötét volt. Semmit sem láttam. Éppen  a villanykapcsolóért nyúltam, vagyis inkább tapogatóztam a sötétben, amikor felkapcsolódott az összes fény és egyszerre kiabálták: -Boldog Születésnapot! – Úristen ez nekem szól? – Köszönöm szépen!. Nagyon!. Hirtelen nem tudtam hova nézni ekkor Neko rohant oda hozzám kezében egy kisebb dobozzal.

-Ez a tied!- nevetett rám és a kezembe nyomta a  dobozkát.

-Köszönöm szépen.- ugrottam a nyakába és adtam neki egy puszit!. Kinyitottam a dobozt amiben egy nyaklánc volt.  Egy fél szívecske alakú medálra ennyi volt ráírva: Forever. Ekkor Neko elkezdett piszkálni  a nyakába. az ő nyakában volt a másik része. – Nagyon köszönöm.- ismételgettem magam. Vége a volt a kis ,,ünneplésnek” és elkezdtünk dolgozni. Nagyon jól telt ez a napom. Éppen indulni akartam hazafelé, amikor eszembe jutott, hogy a stúdióban hagytam a táskám.  Olyan szétszórt vagyok mostanában. Amikor benyitottam a stúdióba éppen Jiyong állt velem szemben.

– Bocsánat, nem akartalak megzavarni, csak itt hagytam a táskámat.

– Semmi gond, úgy is éppen téged akartalak megkeresni. – mondta nevetve.

-Engem? Miért?- mondtam meglepődve.

- Mert- a zsebébe nyúlt- ez a tied. – nyújtott felém egy aprócska dobozt.

-Nem fogadhatom el. Hiszen éjszaka is kaptam egy macit. – mondtam zavartan.

- Tényleg! Azt is otthagytad nálam a nagy sietségbe. De ezt fogadd el kérlek! – a kezembe nyomta a dobozt. Kinyitottam.

- Nem, ezt nem fogadhatom el, biztosan nagyon drága volt.- egy karkötő állt a dobozban amire ez volt írva: Köszönöm. – Nem értettem, miért volt ez a szó rajta.

- Te azzal ne foglalkozz, csak fogadd el. – mondta aranyosan.

- De miért van ráírva, hogy Köszönöm?- kérdeztem meglepődve.

- Majd megtudod, ha eljön az ideje. Most pedig eljössz a lakásomra és megkeressük a macit.

- De hiszen.-

-SSs. Tette az ujját a számra. Semmi de, eljössz és kész. Ezt mint a főnököd mondom. –kacsintott rám. Ezzel megragadta a kezem és húzott maga után. Amint megérkeztünk a lakásába, kinyitotta előttem az összes ajtót.

- Na, hol bujkálhat az a maci? Keressük meg.- nevetett rám és elkezdte keresni. – Nem segítenél?- kacarászott.

- De. – felálltam a székről és elkezdtem keresni. Egyszer csak felkiáltott Jiyong:

-Megvan! – itt bujkált a hálószobában, nevetett. Oda jjött hozzám és a kezembe adta a macit.

- Köszönöm, még egyszer.- nevettem el magam. Ekkor megfogta a derekamat, közelebb húzott magához és mélyen a szemembe nézett. Nem tudta mire véljem ezt a viselkedését. Másodpercekig így álltunk és egyszer csak…

_________________________________________________________________

Ezzel a résszel szeretnék nektek Boldog Új Évet Kívánni! Remélem tetszett ez a rész is, véleményeket ne hagyjátok le^^