1. Fejezet

Egy régi ismerős

-____!. Ordított utánam egy ismerős hang. Ismerős, de honnan?

-Igen?- megfordultam, és megláttam Őt!- Te, hogy kerülsz ide?- csodálkoztam – Choi?

-Igen. Olyan rég nem láttalak. – búslakodott

-Én is téged. Mikor is találkoztunk utoljára? –merengtem a múltban – Talán amikor befejeztük a gimnáziumot?!

-Igen, talán akkor. Elég szomorú, mivel az már 4 éve volt.

-Hogy vagy?- érdeklődtem

-Nagyon jól. Főleg, hogy összefutottam veled.- kacsintott rám.- És te?

-Ne is kérdezd!- vigyorogtam – Fáradt vagyok és el is fogok késni, pillantottam az órámra.

-Honnan?- csodálkozott

-A munkahelyemről. Sminkes vagyok egy cégnél, ahol fiatal csapatok debütáláshoz vesznek fel videókat.

-Komolyan?  Nekem is kellene egy állás.- Mormogta az orra alatt.

-Tessék? Ne haragudj az utolsó mondatodat nem halottam. Mostanában olyan siket vagyok. – nevettem el magam

-Nem fontos. Indulhatunk?

-Persze- karoltam belé.. Út közben rengeteget beszélgettünk. Mivel Choi egy gyermekkori barátom, ezért nagyon szeretem. Ugyanazon a napon születtünk egy év különbséggel. Ő most lesz 23 éves én 22. Ez is már csak 2 nap. Talán ezért utazott ide? Képtelenség. Már majdnem túlmentünk az épületen, amikor megcsörrent a telefonom.

-Hol vagy már? Elkésel!- szinte kiabált Neko!

-Már itt vagyok az ajtóban. Fél perc és bentvagyok!- ezt a mondatomat befejezve kinyomtam a telefont.

-Most mennem kell, majd még összefuthatnánk.

-Rendben, menj csak- nyomott egy puszit az arcomra. Míg be nem értem az épületbe, integettem neki.

-Na végre! Szerencse, hogy a főnők még nincs itt – mondta Neko.

-Igen. Képzeld összefutottam egy gyermekkori barátommal.

-Ő vele jöttél? Nagyon jól néz ki.- vigyorgott mint a vadalma.

-Neko!- szóltam rá komolyabban – Csak barát!- mondtam, már a végén nevetve.

-Jól van! De most menjünk, mielőtt feltűnne bárkinek is, hogy hiányzunk. –jelentette ki. beléptünk a hatalmas terembe. Mindenki sürgött forgott, így senki sem vette észre hogy hiányoztunk.

-Tudnál segíteni?- kérdezte mosolyogva Jiyong.

-É-én?- mondtam dadogva.

-Igen , te. Sminkelj ki kérlek.

-Rendben, azonnal megyek.- ekkor két kéz lökött meg.

-Menj már! – kacsintott Neko.

-Mi a kívánságod? – kérdeztem teljes nyugodtsággal.

-Csak sminkelj ki, mert egy videót veszünk fel.

-Hmm , rendben. – kisminkeltem, s közben csak azon gondolkoztam, hogy lehet ilyen jópasi? – Készen is vagy- szólaltam meg.

-Köszönöm  - mondta- és elment.

Ez a nap is olyan hamar eltelt. Hazamentem és ahogy voltam ruhástól zuhantam be az ágyba.