2.Rész

 Meglepetések

Rrrr..Rrrr…Rrrr- Szólt az ébresztőórám, de olyan hanggal, mint ha minimum a III. Világháború tört volna ki. Már megint reggel, méghozzá hétfő. Lassan kimásztam az ágyamból és elkezdtem készülődni. Megfésülködtem, bár nem szokásom. Még az a maradék hajam is hulljon ki? Na, nem. Összefogom és kész. Fogat mostam és felöltöztem. Még csak fél 8, ezért még készítettem egy kis harapnivalót. Elindultam a YG Enertainment-hez, mivel ott dolgoztam, mint sminkes. Nagy meglepetésemre az asztalom olyan volt, mint egy játszótér. Műanyag vödrök és homokozó lapátok hevertek szanaszét. Másodpercekig csak néztem értetlenül. Hát persze!- csaptam a fejemre- Április elseje.  Kitaláltad- szaladt felém Jiyong kacarászva. – Meglepetés!   Elkezdtem vigyorogni. Na ezt a piros homokozó lapátot  viszont megtartom, de előbb aláírná a művész Úr?- Kérdeztem széles mosollyal az arcomon. Megtisztelne- mondta teljes komolysággal, de a végére ő is elnevette magát. Köszönöm, örök emlék!- mondtam csillogó szemekkel.  Akkor kezdjük dolgozni- kiáltotta el magát a főnők.

Órákkal később..~

Lassan ballagtam hazafelé Seoul sötét utcáin. Csak a csillagokat és a holdat láttam , semmi mást. Egyszer csak egy fekete autó állt meg mellettem. Amint lehúzódott az ablak, Jiyong aranyos mosolyával találkoztam. – Olyan édes amikor nevet.. Ábrándoztam…

Hahó, figyelsz? Na?? Kérlek!.- mondta kérlelő szemekkel.

Öhmm bocsánat. Mit is kérdeztél?- mondtam zavartan.

Mond te egyáltalán nem figyelsz?- nevetett- Feljössz hozzám? Nem messze lakok innen.

Nem is tudom. Holnap dolgoznom kell, fáradt vagyo..—nem tudtam befejezni, mert közbeszakított.

Ugyan már! Gyere! –

Nem tudom hogyan, de végül beadtam a derekam. Beszálltunk a kocsiba, és pár perccel később meg is érkeztünk. Jiyong kinyitotta előttem az ajtókat, majd amikor beértünk a lakásába, ismerős illatot éreztem.  Hát persze! Fahéj illat volt. – mondtam hangosan.

Igen- vigyorgott rám- éppen ma hoztam a nagyi pitéjéből. Nagyon finom megkóstolod?

Igen.

Akkor gyere velem- Húzott maga után a konyhába. Leültem egy székre. Pár pillanattal később Jiyong 2 tányérral tért vissza. Parancsolj- tette le a tányért. Köszönöm, Ee tényleg finom- mondtam elismerően.

Ugye mondtam?- mosolygott teli szájjal.

Felpillantottam a konyhapult tetejére és megláttam egy plüssmacit. Mindenről megfeledkezve rohantam oda és levettem.

De aranyos- mondtam csillogó szemekkel.

Boldog Születésnapot!- mondta vigyorogva.

Ez az enyém??- hát eszébe jutott! a születésnapom!.kérdeztem meglepetten , boldogságomat elfedve ezzel.

Igen, csak hát te… Megtaláltad..- húzta fel egyik szemöldökét.

Hirtelen elveszettem a fejem és a nyakába ugrottam. Másodpercekkel később esett le mit is tettem. MEGÖLELTEM KWON JIYONGOT!

Elengedtem, de ekkor vettem észre, hogy visszaölelt, így nem tudtam szabadulni.

Boldog Születésnapot ____- suttogta a fülembe.

Köszönöm. De csak holnap lesz. Úristen!.- kiáltottam- már ennyi az idő? Éjfél?!- pillantottam az éjjeliszekrényen lévő órára. Hát persze. Ma már Április 2 van. Amint véget ért az ábrándozásom, rohantam a csizmámért, de ekkor egy kéz visszahúzott. Nyugodtan itt aludhatsz, ha szeretnél- mondta mosolyogva.

Nem. Nem szeretnélek zavarni

Te kis butus. –puszilta meg a homlokomat- nem zavarsz!

Oké- mondtam beleegyezően.

Akkor én alszom a földön te pedig az ágyon.

Nem- jelentettem ki.- Neked úgy kényelmetlen lenne. Inkább hazamegyek.

Nem, megoldjuk! Végül is kétszemélyes az ágy.

Nem-nem.- mondtam vigyorogva.

A sok ,,veszekedés” után, végül is a fáradtságtól összerogyva mindketten az ágyon aludtunk.